Amikor még csak beszélgettünk Tündivel - ő a párom, amúgymeg -, már az elején mondta, hogy van két gyerkőc. A terv az volt, hogy csak egy röpke fakkrandira ugrunk össze, de aztán rájöttünk, hogy ez nem fog menni. Vagy komolyan, vagy sehogy. Szóval akkor már inkább komolyan. Annál is inkább, mert abba egy csomó fakk belefér, ha jól matekozik az emberfia. 

Úgy alakult, hogy kábé egy hónapra szem elől tévesztettük egymást. Lett egy kapcsolatom. Hamar megbántam. Tündi is visszafogadta az exférjét két hétre - nem feltétlenül szeretetbű. Hamar megbánta. Mindegy. Amikor elhajtotta az embert, én meg megszabadultam a nőtől egyből felkerestük egymást, és megbeszéltük, hogy találkozunk. 

Hiszel a sorsszerűségekben? Sokáig nem hittem. Anno, mikor középiskolás korunkban bemutattak minket egymásnak, akkor elkönyveltem, hogy ő a túl jó csaj, akit nem kapok meg. Ő meg - ezt csak később tudtam meg -, hogy én a túl jó pasi. Aztán nem találkoztunk évekig. De valahogy mindig kergettük egymást az éveken át. Amikor én a tizennyolcadik szülinapomat ünnepeltem a Duna-parton, akkor ő 300 méterre volt tőlem. Amikor Pécs mellé költöztem, ő akkor költözött el onnan. Ráadásul nem messze onnan talált albérletet, ahol én laktam előtte. Amikor Drezdában lakott, nekem pont azon a környéken robbant le a kocsi. (Illetve akkor már nem lakott Drezdában, de a környék akkor is stimmel.) Éveken át semmit nem tudtunk egymásról, de valahogy egymás nyomában loholtunk.

Mondd, hogy ez nem a sors. Akkor találkoztunk csak, évekkel később, amikor találkoznunk kellett.

Karma, ne?

  Nos, én igazi nyálas, sétálós, többlépcsős randit szerettem volna. Nem úgy jött össze, de nem sajnálom. Addigra Tündi már megbízott bennem annyira, hogy a lányai közelébe engedjen. Nem tudta, hogy pszichopata vagyok kicsit rettegek a gyerekekkel való mítingtől. (Azért figyeled, hogy megoldottam a szóismétlés problémáját?)

Volt egy kis feszkó mindenkiben. Tudtuk, hogy ha a gyerekek nem fogadnak el, akkor szoszi van. Bármennyire is jó lenne, olyan ember nem kell Tündinek, akit a lányok nem szeretnek. Szóval adva volt a feladat. Igazi nézdmegalányátdugdmegazveddelazannyát téma. Szerencsére a gyerekekkel is jól kijöttem. Ebben segítségemre volt egy halálosan egyszerű bűvésztrükk. Kilóra megvettem őket.

  Másnap reggel, mikor felébredtem a galérián egyedül voltam. Tündi lent aludt a csajokkal, mert azért mégsem kell azt látniuk, hogy odamegy valaki, és anya egyből vele alszik. Nem tudtam, mit csináljak. Kicsit pánikoltam. Nem tudtam, hogy kell természetesnek lenni a gyerekekkel. Gondolkoztam egy darabig. Aranyisak voltak. Zsófi halkan autózótt, Hanga pedig gagyarászott a kiságyban. Nem mertem lemászni sem a galériáról. Csak kukkoltam le, míg Zsófi észrevett. Akkor integettem neki, ő visszaintegetett, és elkezdte mesélni, mit játszik. 

Nyertem. 

Holnap jövök.